Az ünnepekhez, évszakokhoz, vagy más egyéb társadalmi alkalmakhoz kapcsolódó egykori, de mára már megszűnt, valamint a még ma is élő falubeli népszokások leírása. A megértésüket videofelvételek és archív fényképek teszik könnyebbé.
A BETLEHEMEZÉS
A karácsonyi ünnepkör legjellegzetesebb szokása a betlehemezés. A palóc falvakban az 1950-es, 1960-as években megszűnt, többnyire a hatósági intézkedések miatt, de napjainkban több helyen újra felelevenítik. A betlehemes játék első magyar nyelvű emléke a nógrád megyei Ecsegről származik, a XVII. századból. E játék részletei feltűnően hasonlítanak egy modern erdélyi betlehemes játékra. A magyar karácsonyi énekeket tartalmazó játék népies megfogalmazásban szerepelteti a pásztorokat. Itt találkozunk először a közkedvelt süket öreg pásztor komikus alakjával.
Néprajzi szempontból a magyar betlehemes játékoknak négy típusát különböztetjük meg:
I.Erdélyi típus
II.Alföldi és felső-tiszai típus
III.Dunántúli típus
IV.Felföldi típus
A felföldi típus néhány jellemző vonását ismertetjük az alábbiakban:
A „bibliás betlehemes”-nek is nevezett játék szereplői az angyalokon és pásztorokon kívül az öreg (Kubó, Jakab) vagy bizonyos népcsoportoknál a Kecskés (humoros, tréfás szereplő, aki mindent összelopkod, hanem figyelnek rá).Gyakori a bibliai születéstörténet felolvasása, vagy elmondása. Másik jellemző mozzanat a pásztorjáték, ahol a cselekmény fő vonalát a pásztorok érkezése, elalvása, majd angyalszóra történő ébredése, valamint az ajándékozás adja. A teljesebb változatokban Mária és József is szerepel, itt szálláskereséssel indul a játék (Ecseg, Domaháza)
A betlehemes játék részvevői főként suhancok, legények voltak, de pl. Felsőtárkányban a lányok is betlehemeztek. A felnőttek játéka komolyabb volt, az iskolások inkább a tréfás pásztorjátékra helyezték a hangsúlyt. Öltözetük fehér ing, bőgatya, süveg, a pásztorok pedig kifordított bundában voltak, kezükben csörgősbottal. Busai József (sz. 1912) elmondása szerint Patakon a pásztorok nemzetiszínű szalagot is tűztek a bundájukra. Az angyal, vagy a betlehemes vitte a keménypapírból ragasztott betlehemet, amelyet sok helyen a templom mintájára készítettek el.
Betlehemesek Patakon 1975-ben
A betlehemesek a Karácsony előtti héten járták a falut, beköszöntek a házakba és engedélyt kértek az belépésre. Amikor végeztek, a házigazda megköszönte a játékot, étellel, itallal kínálta őket, vagy pénzt adott nekik. Patakon almát, körtét, diót adtak ajándékba a betlehemezőknek. A szokás olyan mélyen gyökerezett községünk hagyományaiban, hogy azt még az ’50-es és ’60-as évek viharai sem tudták kiirtani.
Alább a betlehemes játék két változatának szövegeit közöljük, amelyeket különböző generációk játszottak Patakon fiatal legénykorukban. (Mindkét változat videofelvétele megtekinthető a >Galéria menüpont videói között.)
Misztériumjáték az 1920-as években
A Régi betlehemes változatát az 1960-as évek végéig játszották Patakon, a későbbiekben az itt közölt első változat jött szokásba. Napjainkban a helyi általános iskolás fiúk és lányok több csoportban járják a falut Karácsony előtt, és minden családot felkeresnek. Ezt a változatot tizen- és huszonéves fiatalok adták elő 2009-ben:
Rendkívül érdekes karácsonyi népszokás volt Patakon a vesszőhordás. Mák Ferencné (sz. Csejk Mária, 1927.) 2010. évi visszaemlékezéseiből tudhatjuk, hogy még az 1930-40-50-es években is élt a szokás a faluban. Karácsony előtt a kanász és a marhapásztorok egy nagy köteg fűzfavesszővel a hónuk alatt bekopogtak a házakhoz, beköszöntek és engedélyt kértek a belépésre. A falusiak szinte mindenhol nagyon várták és szeretettel látták őket. Egy viszonylag rövid, az időjárásra, az egészségre és az állatszaporulatra vonatkozó, sok jókívánságot tartalmazó vers elmondása után valamelyik pásztor egy szál vesszővel egyenként megérintette a háziakat. A háziasszony ezután a kötényével, vagy a szakácskájával megfogott egy szál vesszőt, kihúzta a nyalábból, majd azzal sorra megütögette a pásztorokat, akik erre ugrottak egyet. A „rítus” elvégzése után a pásztorok kifejezetten a számukra sütött kis kenyeret, mákos és diós bejglit, túrós lepényt és fejenként egy üveg bort kaptak.
A vesszőhordás patakihoz nagyban hasonló változatának részletes, a szokás mögöttes értelmére is kiterjedő leírását – pataki vonatkozással – Manga János: Palócföld c. könyvének 201-202. oldalán is megtaláljuk:
"Karácsony böjtjének reggelén kezdődött a pásztorok vesszőhordása. Régebben a legtöbb községben a juhász, a csordás együtt járt házról házra, hónuk alatt egy-egy csomó nyírfa-, fűzfa- vagy veresgyűrűvesszővel. Erre az alkalomra a pásztorok ünneplőbe öltöztek, szűrt vettek magukra, legtöbbször ostorukat, botjukat is magukkal vitték. A vesszőt hol "aprószentek"-nek, hol "karácsonyi vessző"-nek vagy "csordásvessző"-nek, "szent vessző"-nek nevezeték. Egyik-másik községben külön jártak a pásztorok, s az utóbbi évtizedekben már az is gyakori volt, hogy csak az egyik pásztor, például a csordás járt a vesszővel. Őrhalomban 1950 körül még mind a három pásztor sorra járta a házakat. Aki elöl ment, kopogott az ajtón, aztán bementek a szobába, vagy a konyhába, ahol a gazdasszony tartózkodott, köszöntek, majd elkezdték a mondókájukat:
„Szerencsés ünnepeket kívánunk kendteknek!
Több jóval, egészséggel múlathassák
Krisztus urunk születése napját,
Adjon bort, búzát, békességet,
Országunkba megmaradást,
holtunk után léleküdvösséget.
Valamennyi széna-szalma van kendtek házuknál,
annyi barmocskájuk szaporodjon kendteknek.”
A gazdasszony erre így válaszolt: "Úgy engedje az Isten." Ezután mindegyik pásztor csomójából kötényébe vagy vászonkendőbe csavart kézzel kihúzott egy-egy szál vesszőt, amelyekkel megverte a pásztorokat.
A pásztor, amikor a gazdasszony rávágott a vesszővel, ugrott egyet, hogy úgy ugráljanak az állatok is. Patakon a pásztor ilyenkor ezt mondta: "Ilyen vígak legyenek a barmocskák." A gazda vagy gazdasszony ezután megajándékozta a pásztorokat: cipót, kalácsot, szalonnát, italt kaptak. A vesszővel a gyerekeket is megverték, hogy sírjanak, mert akkor a tehén jobban leadta a tejet."
A népszokás Patakon ma már sajnos nem él. Arra, hogy mikor és miért tűnt el, nem merültek fel konkrét adatok. Annyi azonban valószínűsíthető, hogy az eltűnés legfőbb oka a paraszti életforma átalakulásával szükségszerűen együtt járó jelenség: az állattartási kedv elvesztése lehet. Ha belegondolunk abba, hogy ezt a szép szokást a pásztorok kezdték el és tartották életben sokáig, akkor könnyű belátni, hogy a községi tulajdonú haszonállatok eltűnésével azok őrzőinek, a kondásnak vagy a marhapásztornak a foglakozása is feleslegesség vált, így nem maradt, aki a szokást ápolja. A háznál tartott állatok hiányában pedig a pásztoroknak a „barmocskák”-ra vonatkozó jókívánságai veszítették értelmüket…
.jpg)
